A hunyor valahogy eddig elkerült, vagy én őt, ez mellékes, de egészen tavalyig a létezéséről sem tudtam.  Aztán az asztali naptáramban felfedeztem egy képen. A keleti hunyor volt ami nagyon megtetszett (Helleborus orientalis), a mélyrózsaszín virága, hogy pontos legyek, és az hogy szereti az árnyékot, örökzöld és télen virágzik. Botanikai neve feltehetően mérges voltára utal. A görögből származó elnevezés szerint hellein=ölni, bora=étel. A gyűszűvirághoz hasonló glikozidokat tartalmaz, amit szívgyógyászatban használnak.

A keresztény mondavilág szerint annak az istállónak a közelében figyeltek fel az emberek először erre a virágra, ahol Krisztus született. A 16. századtól, főleg német nyelvterületen máig tartó hagyomány, hogy szentestén egy cserép karácsonyi rózsa fehér virágaival díszítik az ünnepi asztalt. Karácsonyi rózsának is nevezték, mert a fekete hunyor (Helleborus niger) már nagyon korán virágzik, olykor már karácsony idején, s a szerelmes emberek ezzel kedveskedtek egymásnak a szent ünnep idején.

Már az ókorban is jól ismerték, de mint mérges növényt. A gallok például vadászaton ennek levébe mártották nyilaikat, s azt állították, hogy az így elejtett állat húsa sokkal finomabb. A görögök orvosságként használták. Olyan erős volt a hatóanyaga, hogy csak felnőtt férfiakat gyógyítottak vele. Sok más gyógyhatása mellett a dühöngést is gyógyította. Kb. 25 faja van, ebből Magyarországon három faja őshonos (kisvirágú hunyor, pirosló hunyor, illatos hunyor), mindhárom védett is persze. A pirosló hunyor az Északi-középhegységben, a kisvirágú hunyor a Dunántúlon, az illatos hunyor pedig a Dél-Dunántúl keleti részén foglalja el ugyanazt az élőhely típust. Hát igen, a jó szomszédság az fontos.

El is mentünk egy közeli kertészetbe, mert szerettem volna egyet beszerezni iziben, de csak fekete hunyor volt, ami nevével ellentétben fehér virágú, a gyökere a fekete.

Aztán eltelt pár hét és eljött a névnapom, és bár egy szót sem szóltam róla bent, az egyik kolléganőm kezében ott ragyogott két hunyor, egy keleti és egy fekete. Azt hiszem a nyakába ugrottam...

Van egy hely, ami árnyékos, északi oldali zug, kis meténg szomszédsággal, oda ültettem őket.

Nemrég megnéztem mi a helyzet velük, de olyan vastag hóréteg alatt ültek, hogy úgy kellett kilapátolnom őket, és jelentem még nincs rajtuk virág, de szorgalmasan nézegetem…Mikor elültettem nem ügyeltem rá, hogy meszes legyen a talaja, így megvan rá az esély, hogy nem fog virágozni, de azért reménykedem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.