A hétvége elég szeles volt, de ez sem tántoríthatott el hogy kint tébláboljak így újabb képeket is készítettem a most virágzókról. Az egyik jelenlegi kedvencem egy nagyon pici növény, kb. 10-20 cm-re nő, örökzöld párnákat alkot és április-májusban virágzik gyönyörű rózsaszínben. Ez a kőtörőfű - latinul: Saxifraga Peter Pan -, a magyar neve is elég találó, mert gyökereikkel mélyen és erősen befurakodnak a kövek, sziklák repedéseibe és szép lassan szétfeszítik, széttörik őket. Szóval pici, de erős. Nekem egyébként valahogy a monguzok jutnak az eszembe ha rájuk nézek :-)

Ha lenne sziklakertem oda ültettem volna, így a kerítés mellé került, de ami késik ugye...

Nem tudok lejönni a tulipánfotózásról, ez már beteges....A Félénk:

Kettecskén:

Szépség:

Sok gyönyörű virág van, de nálam a tulipán áll az első helyen.

Az elmúlt időszakban annyi minden volt a fejemben, hogy a hunyorról, amik még mindig virágoznak, elfelejtettem fotót készíteni. Most ezt is pótolom.

A képen a gombák nem saját nemesítés eredményei, hanem egy Kapolcson töltött gyönyörű nap emlékei. Van még egyáltalán kapolcsi fesztivál?! Na mindegy.

Az elmúlt egy hetem azzal telt, hogy próbáltam szerezni - sikertelenül - egy Gönci Magyar Kajszifát. Ez a mondat nem hittem volna még egy hónappal ezelőtt sem hogy az én számat/tollamat/laptopomat vagy mimet el fogja hagyni. Mikor belevágtam a kertészkedésbe először minden szándék nélkül, utána már megfontoltan, de kihagytam a gyümölcsfákat. Azzal csak a gond van, metszeni kell, permetezni, aztán a gyümölcs lehullik a gyepre, stb. Aztán hirtelen minden átmenet nélkül, csak eszembe ötlött, hogy kellene egy almafa. Aztán ez a gondolat addig érlelődött - meg egyébként is fő a határozottság - hogy pár nap alatt kajszibarack lett belőle. És végre találtam egy igazi hungarikumot! A magyar kajszit, azon belül is egy szelektált fajtát a Gönci magyar kajszit, ami rendelkezik a magyar kajszi minden előnyével (íz, küllem, termőképesség) de alacsonyabb növekedésű és nagyobb a gyümölcse. Na és itt jött a bukkanó, merthogy nincs, azaz volt, de kevés, és idén vagy mindenki arra a következtetésre jutott, hogy azonnal ültetni akar egy kajszibarackot, vagy valaki nagyipari sárgabarack termelésbe akar kezdeni nem tudom, de ha 30 kertészetben nem érdeklődtünk, hát akkor egyben sem. Azért nem volt felesleges ez a kör, mert közben rengeteget tanul az ember, és van idő átgondolni, hogy mit és hogyan is kellene. Meg hogy egyáltalán hová is kellene ültetni azt a fát. Jelentem a helye megvan, a célszemélyt kiválasztottuk, már csak az őszt kell megvárni, hogy felbukkanjon az áldozat amire majd jól lecsapunk. Addig is annyit, hogy aki azt hitte a sárgabarackra és az őszibarackra, hogy olyanok mint a tesók, hát nagyon téved. A rokoni kapcsolat inkább unokatestvéri, ha lehet ilyet mondani. A kajszibarack tesója a szilva. Egyébként oszmán-törökül a barack kaysi, így a kajszibarack olyan mint a baconszalonna....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.