Az emberek szeretik beskatulyázni a dolgokat. De miért is kellene minden borostyánnak futnia? Persze eddig már van háromféle a kertünkben, és mind a három a futószakosztály aktív tagja, de ha „nemfutásról” van szó, én teljes, mélyről jövő megértést tudok mutatni.

Az egész úgy kezdődött, hogy megvettem a Csodakert Magazint, és ott volt benne a szokásos kupon, amit az Oázisban lehet levásárolni. Mivel benti növényt nem akartunk venni, a választék némileg lekorlátozódott, és ha nem akartunk valamilyen száraz kórót megvenni, akkor meg pláne, hiszen januárban a legtöbb növény némileg kevésbé látványos, mondhatni alulreprezentált. Szóval megláttam egy Hedera Helix-t ami legalább zöld volt, és voltak levelei, bár picit furcsák voltak egy borostyánhoz képest, de a legfurcsább, hogy igazából egy bokor volt. Hol marad a magasra törő lendület, a mászókedv, a burjánzás kérdeznénk jogosan. Aztán utánanéztünk a neten, és meglett a megoldás. A Hedera Helix Arborescens (Termő közönséges borostyán), a közönséges borostyán időskori, napos hely miatt morfológiailag átalakult alakja (legalábbis ezt írták). Igazából egy kb. 1-2 méteres örökzöld bokor, szeptemberben fehér virággal, áprilisban pedig lila bogyókkal. Azt is olvastam, hogy ha árnyékba, félárnyékba ültetem, visszaalakulhat, és ismét beszáll a ringbe, azaz a futópályára, de nekem  valahogy tetszik hogy van egyénisége, és mer más lenni, úgyhogy marad a napon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.